Neszméri Tünde

Bizonyára sokan emlékeznek még az IFI magazinra, mely az Új Ifjúság, majd a Heti Ifi utódja volt. Amikor a lapot Oriskó Norbi kezdte "főszerkeszteni", kitalálták Bárány Jánossal, hogy ők Csillát és engem szeretnének a címlapon látni, Gibbóval meg is beszéltük a fényképezkedés időpontját.

...jobb, mint a HETI HETES
Ma kisorsolták a parlamenti listák számait, az MKP a hetes lett, a facebookon Borgyányi Misi már kifejtette, hogy az jó lesz, mert az egy szerencsés szám, nos remélem igaza van.

Ma a jókai színjátszók bemutatták a Van, aki forrón szereti című darabot Egyházfán, ők magukat amatőrnek nevezik, én ezt a kifejezést velük kapcsolatban kihagynám.

Az előadásra lassanként érkeztek az emberek, de 4 órára tele lett a terem, gyermekek és idősek egyaránt eljöttek a bemutatóra.

1997-ben az Együttélés Ifjúsági Csoportja tagjaként meghívást kaptam Kovácspatakra, ahol a Pro Minoritate szervezett szabadegyetemet. A szabadegyetemen sok érdekes ember adott elő, és sok érdekes ember volt ott hallgatóként.

Március 15-én Pozsonyban a Petőfi szobornál ünnepelnek a környék magyarjai. A mai ünnepségen Jégh Izabella bevezetője után a somorjai Híd vegyes kar énekelt, majd Duka Zólyomi Árpád mondott ünnepi beszédet. Az ünnepséget Bognár László tette meghittebbé a Nemzeti dal eléneklésével.

Miután megígértem a kedves olvasónak, hogy néha beszámolok egy egy érdekesebb eseményről, mely velem történt, ma egy bejegyzéssel szaporítom naplómat. Szencen járt Katona Tamás, a múzeumban, már eleve, hogy "Szöncön" múzeum van bizonyára sok embernek újdonság, pedig van, igen: a Török Házban, ahogy mi ismerjük.

Nagyon régen kezdetem „politizálni“, szinte gyermekkoromban, még nem voltam 18 éves, amikor megalakítottuk a Magyar Ifjúsági Közösséget, amikor az elődpártok megszűntek, és ezzel megszűntek az ifjúsági szervezeteik is, igyekeztünk átvenni azok szerepét, ami azt hiszem egy időre sikerült is. 1998-ban Szlovákiában sorsdöntő választások voltak, nagyon intenzív volt az ellenzék kampánya, hiszen az volt a kérdés Szlovákia teljesen lemarad vagy pedig integrálódni tud. Sikerült az integráció.

Ma kiállítás megnyitón jártam, a pozsonyi Csemadokban megnyílt az Arcok és sorsok kiállítás, melynek anyagát Csete Örs fényképezte. A megnyitón Ladányi Lajos, aki a kiállítás felvidéki szervezője, elmondta, azért fontos neki, hogy a Zoboralján kívül itt is bemutassák a képeket, mert az Erdélyben készült képeken olyan magyarok szerepelnek, aki az utolsó magyarok, legalábbis azokon a településeken, ahol a képek készültek, és sajnálatos módon ezek a képek, akár a Zoboralja néhány falujában is készülhettek volna.

Amikor elhatároztam, nem elégszem meg azzal, hogy van egy blogom, és szeretnék egy honlapot is, akkor azt is elhatároztam: összegyűjtöm a cikkeimet is, na persze nem mindet, hiszen van olyan is, amely nem időszerű és kiragadva a korból nem is érdekes - ilyenek például a rendezvényekről szóló beszámolók, ezekből ezért csak elvétve válogattam.

Bizonyára több olvasó is emlékszik még azokra az időkre, amikor tüntetéseken próbáltuk megvédeni a magyar nyelvű iskolákat, mert az akkor meciari kormány be akarta vezetni az alternatív oktatást, egyszer ezzel kapcsolatban én is tollat ragadtam.

Mindnyájunknak el kell menni?