Érdekes előadásra került sor augusztus 22-én Pozsonyban, a Magyar Intézetben. A megszokottól ellentétben szlovák nyelven, teltházas előadást szervezett a Pozsonyi Városszépészeti Egylet (Bratislavský okrášlovací spolok).
A lelkes fiatalokból álló csoport, több előadást tervez a régi Pozsony műemlékeiről. Csapatuk azzal híresült el, hogy fel szeretnék újítani Mária Terézia pozsonyi monumentális szobrát.

Somorján egy hetes ünnepségsorozattal emlékeztek államalapításunkra és Szent Istvánra. A hagyományosan megrendezett ünnepség zárónapján koszorúzással, utcabállal és tűzijátékkal kedveskedtek a szervezők.
Az egy hetes program bővelkedett kulturális és közösségi élményekben, volt focitorna, koncert, színi előadás, játszóház és kézműves foglalkozások gyermekeknek, könyvbemutató, koszorúzás.

Somorja, Pozsonytól mintegy 20 kilométerre fekszik, gazdag múltú magyar kisváros, de a főváros közelsége megteszi hatását. Többen ingáznak Somorja és Pozsony között, így a munkanélküliség arányokat nézve nincs a település kárára a nagyváros közelsége, annál inkább a betelepülők felől szemlélve. Elsősorban abból a szempontból, hogy sokan csak ingatlant vásárolnak, vagy bérelnek, de nem jelentkeznek be állandó lakhelyre.

A nyári hónapok sűrű programmal várják a kultúra és hagyományok iránt érdeklődőket, annak ellenére is, hogy több civil szervezet helyi csoportjai ilyenkor szünetet tartanak. A falunapok, kirakodó vásárok és búcsúk sokasága közül néha nehéz választani. Így volt ez a Szenci járásban az elmúlt hétvégeken is.

Augusztus 20-a, államlapításunk ünnepe alkalmából ismét kitüntetések
átadására került sor. Magyarországon már hagyománnyá vált, hogy a köztársasági elnök, a minisztériumok, de még a települések polgármesterei is elismerik azokat, akik maradandót alkottak közösségükért.

A városi emberek nosztalgiával tekintenek vissza azokra az időkre, amikor a polgárok kézműves foglalkozással keresték kenyerüket. Igaz erre a ma élők már nem nagyon emlékeznek, de nagyszüleik elbeszéléséből és az otthonokban, padlásokon talált régi tárgyakból még ma is sokat visznek be a helyi múzeumba. Annak ellenére, hogy Szenc mezőváros volt, sokan éltek iparos munkákból is a múltban. A városka főterén megelevenedtek egy pillanatra a kézműves foglalkozások.

Vők a Szenci járás „legmagyarabb” települése. Talán kicsit furcsának tűnik ez a megállapítás, de tény, a legnagyobb százalékarányban ezen a településen élnek magyarok. Ennél fogva az a régi megállapítás a községről, mely szerint magyar falu a Csallóközben, még ma is érvényes.

Fényes Elek 1851-ben azt írta: „Magyar-Bél, magyar helység, Pozson
vgyében. Fekszik ut. p. Cseklész és Szencz között,n az országúttól yugotra. Ékesiti a Góka uraság roppant várkastélya, mellyet hajdan gr. Csáky Imre cardinális épittetett, s honnan a keletre terjedő rónaságra igen gyönyörű és távoli kilátás esik. Németbél, magyar falu, Poson vmegyében, Magyarbéltől egy fertály járásra."

A nyár a búcsúk időszaka. A gyermekek nagy örömére. De tudja-e még valaki, milyenek is voltak a régi búcsúk? Amikor a nagyszüleinket erről kérdeztük, átszellemült arccal emlékeztek a múltra. Nézzünk hát
utána a megmaradt szokásoknak, legalábbis a fővároshoz közeli települések kapcsán.

Hűséges olvasóink már megszokhatták, hogy a Pozsonyhoz közeli települések problémáiról írunk. Talán többen tudják, hogy a főváros területe egy évszázaddal ezelőtt töredéke volt a mainak, így ahhoz, hogy a „nagy-Pozsony” tervet kivitelezhessék a szlovák politikusok, több községet a városhoz csatoltak. Az utolsó „duzzasztás” 1972-ben volt, ekkor került a fővároshoz Püspöki.